Ajtókoszorú papírgurigákból

Amikor a Kiskegyed Otthona+ tavaszi különszámába készítettem anyagot, valahogy egyértelmű volt, hogy legkedvencebb alapanyagomat, a papírgurigát fogom felhasználni. Korábbi tapasztalatokból már tudtam, ebből látványos eredményt lehet kihozni, annak ellenére, hogy ennél filléresebb barkácsanyag nem sok van.

Szóval, akkor úgy gondoltam, egy ajtókoszorút készítek a gurigákból, ami egy kis, nem túl hangsúlyos tavaszi jelleget is hordoz - éppen csak annyit, hogy ha nyárra is fent marad, senki ne ütközzön meg rajta. :-) Nos, nálunk fent maradt - és tényleg senki sem ütközött meg rajta, úgyhogy a tavasz elmúltával is ki merem tenni a blogra... persze, néhány búzakalásszal és más színválasztással még nyáriasabbá lehetne tenni.

Az alapanyag tehát a legegyszerűbb papírgurigákból állt:

Kicsit ellapítottam őket, és mindegyiket négy szeletre vágtam:

Egy részüket bevágtam, és mindenféle kunkori formára hajlítgattam őket egy filctollra rátekerve - másik részüket meghagytam kereknek, csak a belsejükben lehúztam kissé egy-egy papírvéget (ezek sokszor már maguktól is elválnak egy kicsit), és ezeket is begöndörítettem:

Készítettem egy kört, tűzőgéppel egymáshoz rögzítve a papírköröket:

Aztán pedig ezekhez még hozzátűzögettem a maradék köröket és kunkorokat - a rögzítést megerősítettem még a lehető legtöbb helyen a tűzőgéppel.

Ezután már csak le kellett festeni az egészet - ez persze nem is olyan "csak", mert egy kis időbe beletelik, de néha, egy nehezebb munkanap után rendkívül idegnyugtató tud ez lenni. :-)

Dekorálni tetszés szerint lehet. Én most pomponokat és némi zöld (szépen száradó) növényt tettem rá - ezeket ragasztani sem kellett, stabilan berögzültek a kunkorokba.
Egy ilyen koszorú kimondottan tartós - a tűzések stabilan tartják, és az akrilfesték is ad neki egyfajta merevséget -, úgyhogy a legcélszerűbb négyévszakos designban elkészíteni... :-)

(Megjelent a Kiskegyed Otthona+ tavaszi különszámában.)

Sajtkészítés házilag

Vannak rendkívüli pillanatok, amelyekről az ember azonnal tudja, hogy hatással lesz további életére. Amikor az "Ami a konyhámból kikerül" blogon rábukkantam a házi sajt receptjére, rögtön éreztem, hogy igazi mérföldkőhöz éreztem, és valóban. Azóta például nem vettem bolti trappistát, mert ennél igazibb trappista sajt nincs, és kész. Ráadásul döbbenetesen gyorsan el is készül, és semmi extra dolog nem kell hozzá - házi sajtkészítéses eddigi tapasztalataim idő- és eszközigényesek voltak, és a sajt állaga sem bizonyult eléggé szilárdnak. De ez a recept tényleg nagyszerű végeredményt ad, ami ráadásul még akársimán reszelhető is - plusz nincs benne tartósítószer, mesterséges ízfokozó, viszont van benne sok jó alapanyag. Összköltség tekintetében az egyszerűbb bolti trappisták környékén van, hozzáadott érték tekintetében viszont messze felülmúlja... lényeg a lényeg, szívből ajánlom :-)

Az eredeti recepten csak nagyon keveset változtattam, úgyhogy természetesen ezt is követhetitek - én egy kicsit még rövidítettem az elkészítési időn, és így is tökéletes lett. A tojást elhagytam, mert nem éreztem szükségesnek, az alapmennyiséget viszont dupláztam, szerintem ennél kevesebbet nem érdemes készíteni, így is pillanatok alatt elfogy :-)


Házi trappista sajt


Hozzávalók (ebből a mennyiségből kb. 1 kg sajtunk lesz):

2 liter házi tej (IGAZI tej!)
1 kg túró (ebből jó a bolti is, nem kell feltétlenül extra minőségű)
12 dkg vaj
2,5 kávéskanál só (púpozva)
2 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A tejet fazékba öntjük, belemorzsoljuk a túrót, és meg-megkevergetve forrásig melegítjük. Ekkor egy szita vagy egy pici lyukú tésztaszűrő segítségével leszűrjük a felpuhult túrót, és átesszük egy másik lábosba. Beletesszük a sót, a szódabikarbónát és a vajat, és állandóan keverve pontosan 5 percig főzzük.

És ennyi. Egy öblös, nem túl nagy tálba tesszük a masszát, alaposan lepaskoljuk-nyomogatjuk a tetejét, és félretesszük pihenni. Két óra múlva már ki is fordíthatjuk a sajtot a tálból - még hagyjuk pihenni egy-két napig. Akár persze azonnal is fogyasztható, de én azt tapasztaltam, gazdagabb íze lesz, ha állni hagyjuk egy kicsit.
Hűtőben sokáig eláll, de nem lesz ám erre ideje :-)

Elsőre ezt a natúr verziót készítettem, ez is nagyon-nagyon finom volt, de másodszorra még ezt a duplázott mennyiséget is dupláztam, és így négyféle ízű sajtot készítettem: diós-bazsalikomosat, tört borsosat, fokhagymás-kakukkfüveset és mandulás-olajbogyósat. Mindegyik csodás lett :-)

Ha van sajtszerető ismerősötök, ez ajándéknak is tökéletes lehet, szépen becsomagolva. De nem könnyű csak úgy lemondani erről a sajtról... :-)

Hálás köszönet a recept kitalálójának!

Rózsás vállfák

Anyukámtól kaptam nemrég egy csomag csodaszépséges, különféle rózsamintás papírt. Sokáig töprengtem, mire használjam fel, és végül úgy gondoltam, az elsőt, ami a papírokból születik, ki másnak is készíthetném, mint anyunak... így  aztán olyan tárgyak díszítésére használtam, amit biztosan használni fog - remélem, tetszeni fognak neki. :-)

Elővettem három fehér vállfát, és nekiláttam.

A rózsás papírból kivágtam egy akkora darabot, ami kicsit nagyobb volt, mint maga a vállfa:

Dekupázsragasztóval átkentem a vállfa felületét:

Rásimítottam a papírt, majd jól rá is nyomogattam a fafelületre.

Megvártam, hogy szikkadjon egy kicsit a ragasztó,majd levágtam a felesleget a fáról. (Ehhez érdemes kisebb ollót választani.) Egy külön papírcsíkkal bevontam az alsó keresztrudat is, majd a teljes száradás után újra bekentem.

Ezzel készen is lettek a rózsás vállfák, mind a három. Az ehhez hasonló dekupázsolt ruhatartók ajándékként is alkalmas lehetnek, és persze használható hozzájuk szalvéta vagy más papír is, például gyerekeknek akár rajzfilmfigurás. :-)

De ezek most kimondottan romantikus stílusúak lettek - és egy kis romantikára kinek ne lenne szüksége...? :-)

Üvegfestés Lego-módra

Múltkor a Pinteresten bóklászva találtam egy rendkívül édes dolgot, ami az általunk annyira imádott Lego-univerzumhoz köthető. Az ötlet forrása itt található, és ez is egy egészen egyszerű dolog: egy kis üveget (pl. tormás) befestve és megrajzolva egy Lego-minifigura fejéhez nagyon hasonlító tárgyat kapunk, amit aztán használhatunk íróeszköz-tárolásra vagy szülinapi partidekornak. Nekem viszont az jutott róla eszembe, igazán gyerekszobai hangulatvilágítást varázsolhatunk belőle egy LED-mécses segtségével - bár nálunk egészen biztosan a teraszra fog kerülni, igazi mécsessel, a nyáresti beszélgetések kellékeként. :-)

Az elkészítése tényleg nem igényel sok időt, és nem is kell hozzá más, mint egy sárga akrilfestékspray, egy fekete alkoholos filctoll, valamint egy megfelelő formájú üveg.

Az akrilspray-vel fújjuk be az üveg belsejét:

Várjuk meg, amíg megszárad - majd fogjuk az alkoholos filcet, és rajzoljuk meg az arcot (jó, ha ehhez kéznél van mintának egy minifig...). Én még egy-egy fehér pöttyöcskét is tettem a szemekre, így tényleg hasonlított az eredetire :-)

És ezzel készen is lett. Nekem már így is nagyon tetszik, de a mécsest beletéve... egyszerűen imádnivaló :-)

Wunderbaum házilag

Nem sok dolgot utáltam teljes szívemből eddigi életem során, de a Wunderbaum nevű szuperklasszikus autóillatosító erősen küzd a dobogóért. :-) Azok a borzalmas szagok, bár tudnám feledni... a mai napig felfordul a gyomrom, ha meglátok valahol egy ilyen fenyőfa formájú illatosítót. Sosem tudtam megérteni, miért gondolhatta bárki is, hogy ezek a rettenetes bűzfelhőt árasztó lógó izék pozitív hatást gyakorolnak egy autó légterére...?
Alapvetően szerintem nincs is szükség semmilyen illatosítóra egy autóban, kivéve persze, ha valakinek Walter Matthau vagy Jack Lemmon a szomszédja, és rendszeresen talál oszladozó halat a hátsó ülés alatt :-)

Illetve el kell ismernem, nem is olyan régen, átgondoltam az autóillatosítókhoz fűződő viszonyomat - egészen pontosan akkor, amikor egy nap a csomagtartónkban felborult egy savanyúságos üveg, és mire észleltük a katasztrófát, a lé az utolsó cseppig beszivárgott a kárpitba. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja, hogy a savanyúságos lé konkrétan kipusztíthatatlan, nincs az a mosó- vagy csodaszer, ami el tudná űzni a szagát - egyszerűen muszáj megvárni, amíg a természet elvégzi az ő bomlasztó melóját, és a legutolsó illatmolekula is elenyészik az idő vasmarkában.
Na de persze addig is létezni kell valahogy az autóban, és ilyenkor azért nem jön rosszul egy olyan megoldás, ami kiütéses győzelmet arat a szag fölött, és ami még véletlenül sem Wunderbaum, ugye.

Ezen az oldalon láttam meg egy csodás ötletet: itt mondjuk egészen konkrétan filcből vágták ki egy fenyőformát, és azt használták fel - ám én annyira eltökélt utálattal viseltetem a klasszikus eredeti iránt, hogy még a formát sem szívesen látnám viszont az autóban... ezért aztán továbbgondoltam az egészet, és az eredmény egy kicsit sem Wunderbaum-szerű, viszont sokkal jobb illatú dolog lett, amit kimondottan eredményesen lehet használni savanyúságkatasztrófák és hasonlók leküzdésére, és amitől még az utasok gyomra sem fordul fel. :-)


Először is kivágtam vastag filcből egy nagyjából kártyalap-méretű darabot:

Majd többféle színű, vékony filcanyagból kivágtam különféle méretű virágformákat, és pillanatragasztóva egymáshoz ragasztottam őket:

Még néhány levélkét is kivágtam, és mindent felragasztottam a filclapra.

A filclapot felül középen kilyukasztottam egy hegyes kisollóval, és fonálból hurkot kötöttem rá - és ezzel tulajdonképpen el is készült.

Végső simításként a virágok közepére csepegtettem egy kevés 100 %-os levendulaolajat, és aztán már csak az autóban kellett tesztelnem - hát meg kell mondjam, ennek TÉNYLEG jó illata volt. :-)
Fontos, hogy tényleg nagyon kevés kell ezekből az olajokból - az autó szűk belső terében minden illat felerősödik, ezért inkább csak egy-két cseppel érdemes indítani, később úgyis bármikor fel lehet frissíteni az illat intenzitását.

Különösen jó benne, hogy bármilyen designnal előállítható - én később csináltam a romantika ellensúlyozására egy rocksztáros verziót is, amire férfias bergamottolajat pöttyöztem. :-) Szóval ebből még személyre szabott ajándék is készülhet a szívünknek kedves autótulajdonosoknak, akár szettben is: ilyenkor csomagoljuk külön a mi saját, sk. Wunderbaumunkat (lehet többféle verziót is) és a hozzá tartozó illóolajat.